|
Tisztelt Sporttársak,
Tenyésztők, Kutyatartók!
Az utóbbi időben többen
feltették a kérdést, hogy kell-e bármely engedély,
vagy tanfolyam ebtartáshoz , ebtenyésztéshez,
illetve kérdezték, hogy van-e bármely olyan
állásfoglalás a MEOE birtokában , ami az adózással
kapcsolatban eligazítást ad.
Az első kérdésre
határozott NEM a válaszunk, miután a
146/2011 (XII. 02.) AB határozat vizsgálta ezt a kérdést
és álláspontja a következő.
A
kedvtelésből tartott állatok tartásáról és
forgalmazásásról szóló 41/2010 (II. 26.)
kormányrendelet meghatározza,
milyen feltételekkel lehet állatokat kedvtelésből
tartani (illetve azokat értékesíteni),
ami a Korm.
rendelet szerint a tenyésztést is
magába
foglalja. E szabályok szerint
nem kell hatósági engedély egyik tevékenységhez sem.
Eszerint azon túl, hogy be
kell tartani a kormányrendeletben előírtakat , az
ebtenyésztés és tartás egyéb engedélyhez nem köthető és
nem is tiltható meg.
Bármilyen ezzel ellentétes információ,
reklám vagy felhívás jelenik meg ezen témákkal
kapcsolatban, kérjük hogy az egyértelmű korrekt
tájékoztatás érdekében keressék a MEOE
jogsegélyszolgálatát.
Ami a NAV ügyeket illeti,
csatolunk egy korábbi állásfoglalást szíves
tájékoztatásra, azzal a tanáccsal, hogy aki nagyobb
létszámú kutyát tart, illetve tenyészt, mindenképpen
váltson ki adószámot , vagy valamilyen vállalkozási
formát válasszon, hiszen a tenyésztő ebben az esetben
költségeit elszámolhatja.
A teljes alkotmánybírósági
határozat illetve a NAV korábbi állásfoglalása a MEOE
honlapján olvasható (www.kennelclub.hu).
Korózs
András Dr.Pozsonyi Anikó
MEOE elnök ügyvéd
146/2011. (XII. 2.) AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja,
hogy Isaszeg Nagyközség Önkormányzati
Képviselő-testületének az állattartásra szolgáló
melléképületek elhelyezésénél betartandó
védőtávolságokról és az állattartással kapcsolatos egyéb
feltételekről szóló 3/2003. (III. 26.) rendeletének 9. §
(6) bekezdése, és 10. § (1) bekezdése alkotmányellenes,
ezért azokat megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezések e
határozat közzétételét követő napon vesztik hatályukat.
Az Alkotmánybíróság ezt a
határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó ügyvéd Isaszeg
Nagyközség Önkormányzati Képviselő-testületének az
állattartásra szolgáló melléképületek elhelyezésénél
betartandó védőtávolságokról és az állattartással
kapcsolatos egyéb feltételekről szóló 3/2003. (III. 26.)
rendelete (a továbbiakban: Ör.) 9. § (6) bekezdése,
valamint 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének
utólagos megállapítása és megsemmisítése céljából
kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
Az indítványozó álláspontja szerint
az Ör. 9. § (6) bekezdése az élelmiszerláncról és a
hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény
(a továbbiakban: Tv.) 2. § (2) bekezdés e)
pontjával, a 6. § (5) bekezdésével, valamint a
kedvtelésből tartott állatok tartásáról és
forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet
(a továbbiakban: Korm. rendelet1) 14. § (2), (6) és (8)
bekezdéseivel ellentétes módon határozza meg a
kedvtelésből tartott állatok tartásának feltételeit,
ezzel sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében
foglaltakat. Kifejti az indítványozó, hogy a Korm.
rendelet1 a csoportosan tartható ebek tartásának módját
nem az egy helyrajzi szám alatt található ingatlanra eső
darabszámban határozza meg, hanem egyedenként
akadálytalanul biztosítandó szabad terület szerint. Az
ettől eltérő rendelkezés – az indítványozó szerint –
„aránytalan tulajdoni korlátozást” jelent, és így sérti
az Alkotmány 13. § (1) bekezdését is. Megfogalmazza,
hogy az önkormányzat rendeletében csak a Korm.
rendelet1-ben leírt okból és módon korlátozhatja a
tartható állatok számát.
Az indítványozó a Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 191. § (1) bekezdésére, 100. §-ára,
valamint 106. §-ára hivatkozva kifejti, hogy a Korm.
rendelet1 által meghatározott állattartási módon kívül
„csak az állat érdekében történhet korlátozás”. E körben
hangsúlyozza, hogy helyi rendeletben a környező
lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjének tartós
és szükségtelen zavarásán túl akkor lehet az
állattartást korlátozni, ha az állatok védelméről és
kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe (a
továbbiakban: Ávtv.), illetve a Korm. rendelet1-be
ütközik. Kiemeli, hogy a települési önkormányzat
jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok
nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és
hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet
(a továbbiakban: Korm. rendelet2) 7. § (1) bekezdése
alapján az állattartás korlátozására, megtiltására a
jegyző jogosult.
Az indítványozó az Ör. 10. § (1)
bekezdéséről kifejti, hogy a Korm. rendelet1 16. § (3)
bekezdésében meghatározott korlátokon kívül az Ör. e
rendelkezése további feltételeket állapít meg az eb- és
macskatenyészet létesítésére, amivel sérti az Alkotmány
44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. Az indítványozó az
Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva előadja, hogy
az Ör. 10. § (1) bekezdésében előírt „közvetlen
szomszédok hozzájárulása” aránytalan tulajdoni
korlátozást jelent, sértve ezzel az Alkotmány 13. § (1)
bekezdését.
II.
Az Alkotmány vizsgált
rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság
biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„44/A. § (2) A helyi
képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat,
amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
Az Ör. indítvánnyal támadott
rendelkezései:
„9. § Eb és macskatartás szabályai
(...)
(6) A település belterületén önálló
helyrajzi számmal rendelkező ingatlanon háromnál több[et]
nem tartható, kivéve a szaporodást követően az
elválasztásig, legkésőbb az eb két hónapos koráig.”
„10. § Eb- és macskatenyészet
létesítésének szabályai
(1) Eb- és macskatenyészetet
belterületen kizárólag családi házban a polgármester
külön engedélyével és a közvetlen szomszédok
hozzájárulásával szabad létesíteni. Az engedély kiadása
előtt ki kell kérni az Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat, a hatósági állatorvos, valamint
a magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének
szakvéleményét.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint
megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először az
Ör. 9. § (6) bekezdésének jogszabályba ütközését
vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság 17/1998. (V.
13.) AB határozatában már megállapította, hogy „a helyi
önkormányzat a helyi közügyek szabályozása érdekében,
külön törvényi felhatalmazás hiányában, országos érvényű
jogszabály által szabályozott társadalmi viszonyt a
magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétesen, azt
kiegészítő jelleggel szabályozzon” [ABH 1998, 155.].
„Következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata abban, hogy
helyi közügy esetén a képviselő-testület közvetlenül az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított
jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is –
jogosult az országos szintű szabályozással nem
ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi
jogalkotásra.” [1113/B/2004. AB határozat, ABH 2008,
3044.] A 37/2004. (X. 15.) AB határozat kimondta, hogy
„az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az
önkormányzat dönthet úgy, hogy a lakosság békés
együttélése és a későbbi jogviták elkerülése érdekében
szabályozza az állattartás helyi kérdéseit.” [ABH 2004,
908, 913.]
2. Az állatok tartásának általános
szabályait az Ávtv. tartalmazza. Az Ávtv. 49. § (3)
bekezdésének f) pontján alapszik a Korm.
rendelet1, amely a kedvtelésből tartott állatok
tartására és az állatokkal való bánásmódra vonatkozóan
állapít meg az Ávtv.-hez képest speciális szabályokat.
A kedvtelésből tartott állat
fogalmát a Korm. rendelet1 1. § (2) bekezdés
a) pontja határozza meg, amelyet (negatíve) így
definiál: „kedvtelésből tartott állat a rendszertani
besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet
nem kizárólag tudományos kutatás, állati eredetű termék
előállítása, igavonás, teherhordás, természetvédelem,
géntartalék-védelem és – eb és macska kivételével –
közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek,
forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más
kedvtelésből tartott állat táplálása céljából tartanak
és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal
tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat”.
Az élelmiszerláncról szóló Tv. szabályozza a Korm.
rendelet1 tárgyi hatálya alá nem tartozó állatok
tartásának, forgalmazásának, forgalomba hozatalának
szabályait. Ennek mellékletében a
„Fogalom-meghatározások” 21. pontja definiálja a Tv.
címében is feltüntetett élelmiszerlánc fogalmát,
amelynek értelmében „élelmiszerlánc: azon folyamatok
összessége, melyek szereplői közvetlen vagy közvetett
hatással vannak az élelmiszerre a talajvédelem,
agrár-környezetvédelem, növénytermesztés,
növény-egészségügy, növényvédelem, az engedélyköteles
termék és az állatgyógyászati termék előállítása,
forgalomba hozatala és felhasználása, az élelmiszer- és
takarmány-előállítás, szállítás, tárolás és forgalomba
hozatal, felhasználás, az állat tartása, szállítása,
forgalomba hozatala, az állat-egészségügy, a növényi és
állati eredetű melléktermék kezelés, tárolás, szállítás,
forgalomba hozatal és felhasználás során”. Az
élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és
az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások
megállapításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács
178/2002/EK rendelete 2. cikkében határozza meg az
élelmiszer fogalmát, amelynek értelmében „nem minősülnek
élelmiszernek a következők: (...) b) élőállat, kivéve a
forgalomba hozatalra előkészített, emberi fogyasztásra
szánt állatok”. Mindezek alapján megállapítható, hogy a
kedvtelésből tartott állatok tartására nem a Tv., hanem
a Korm. rendelet1 szabályai vonatkoznak.
Megállapítható tehát, hogy az Ör. 9–10. §-ainak a kutya-
és macskatartásról, illetve tenyésztésről szóló
rendelkezései a Korm. rendelet1 szerinti kedvtelésből
tartott állattartást szabályozzák.
A Korm. rendelet1 14. §-a a
kedvtelésből tartott állatok tartásának
részletszabályait tartalmazza, köztük a kedvtelésből
tartott állatok tartási helyének méretét is
meghatározza. A Korm. rendelet1 14. § (4) bekezdése
alapján „a kedvtelésből tartott állat tartási helyének
olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára
jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Ezen túl a
Korm. rendelet1 a tartási hely területét m2-ben
is meghatározza, hiszen a 14. § (5) bekezdése alapján
„tilos ebet tartósan 10 m2-nél
kisebb területen tartani”. A csoportosan tartott ebek
esetében az akadálytalanul használható terület a Korm.
rendelet1 14. § (6) bekezdése alapján minimum 6 m2.
A már idézett 17/1998. (V. 13.) AB
határozatban megfogalmazottak alapján az Alkotmány 44. §
(2) bekezdése értelmében az önkormányzat kiegészítő
szabályokat alkothat, amelyek más jogszabállyal nem
lehetnek ellentétesek. Arra azonban nem jogosult, hogy
magasabb szintű jogszabállyal ellentétes módon
szabályozzon ugyanazon jogviszony tekintetében [ABH
1998, 155.]. Az Alkotmánybíróság 23/2000. (VI. 28. ) AB
határozatában arra is rámutatott, hogy „a helyi
önkormányzatnak – az állattartást szabályozó rendelete
megalkotásakor – tehát figyelemmel kell lennie
jogalkotói hatáskörét korlátozó törvényi rendelkezésekre
(...), továbbá a lakóépületek sajátosságaira, a lakások
nagyságára (...)”.
E határozat elfogadása óta a
2010-es Korm. rendelet1 megalkotásával a jogi helyzet
alapvetően megváltozott, mivel addig nem volt a
kedvtelésből tartott állatok tartásáról országos szintű
jogi szabályozás, amelyhez az önkormányzatoknak
igazodniuk kellett volna. 2010 óta már van ilyen, így a
továbbiakban a kedvtelésből tartott állatok tartásának
szabályozása nem lehet a helyi önkormányzatok képviselő
testületének biztosított jogalkotási tárgy.
Isaszeg Nagyközség Önkormányzatának
Képviselő-testülete a Korm. rendelet1 14. § (5)–(6)
bekezdéseiben alkalmazott módszert figyelmen kívül
hagyva határozta meg az Ör. 9. § (6) bekezdésében az
ebtartás szabályait. Az Ör. a Korm. rendelet1 14. § (2),
valamint (8) bekezdéseiben meghatározott tartási
szabályokon túl nem állapíthat meg azoktól eltérő
rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság az
önkormányzati rendeletalkotás jogforrási hierarchiába
illesztésének értelmezése során a 8/2006. (II. 22.) AB
határozatában – korábbi döntéseit összegezve –
kifejtette, hogy az „Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés
a) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő-testület
önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, a 44/A. § (2)
bekezdése pedig rögzíti, hogy a helyi képviselő-testület
a feladatkörében rendeleteket alkothat, amely nem lehet
ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmány
e tételei az önkormányzat rendeletalkotási szabadságát
rögzítik (amely így az Alkotmány által védett
önkormányzati alapjog), de egyben meghatározzák a
rendeletalkotási szabadság korlátait is: az
önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb
szintű jogszabállyal.” [ABH 2006, 909–910.] Következetes
az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is, hogy „helyi
közügy esetén a képviselő-testület közvetlenül az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított
jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is –
jogosult az országos szintű szabályozással nem
ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű
jogalkotásra.” [1113/B/2004. AB határozat, ABH 2008,
3044.]
Mindezek alapján az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 9. § (6)
bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik,
és ezért megsemmisítette.
3. Az indítványozó álláspontja
szerint a Korm. rendelet1 szabályai szerint tartható
állatok száma, valamint a Korm. rendelet1-ben
meghatározott darabszám kizárólag akkor korlátozható, ha
az állattartás a Ptk.-ban meghatározott szomszédjogokat
sértő módon valósul meg. Az indítványozó szerint ezért
az Ör. 9. § (6) bekezdése aránytalan tulajdoni
korlátozást tartalmaz, így az Alkotmány 13. § (1)
bekezdésébe is ütközik.
Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 9.
§ (6) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány
44/A § (2) bekezdésébe ütközés miatt megállapította, az
Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmére alapított
vizsgálatára az eddigi gyakorlatát követve [31/1991. (VI.
5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 136.] már nem volt
szükség [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203,
205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.;
61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.;
15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.;
29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.;
32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329,
342–343.].
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy
a Korm. rendelet1 14. § (2) bekezdése – a Ptk. 100. §-ával
összhangban – úgy határozza meg az állattartás módját,
hogy az állat természetes viselkedésének biztosítása
mellett e tevékenység tartósan és szükségtelenül ne
zavarja a környező lakóközösség kialakult élet- és
szokásrendjét. Az állatok tartása tehát a Ptk., az Ávtv.,
valamint a Korm. rendelet1 szabályainak betartásával
történhet. Az állattartó és az állattartással érintett
személyek (környező lakóközösség) jogosultságaira és
kötelezettségeire is vonatkoznak az előbb említett
szabályok, tehát ha az állattartással érintett
személyeket tartósan és szükségtelenül zavarja
tulajdonjoguk gyakorlásában az állattartás, akkor a Ptk.
191. §-a alapján a jegyzőhöz és bírósághoz fordulhatnak
birtokvédelmi igényük érvényesítésére. Az Ávtv.
szabályozza az állattartó kötelezettségeit az
állattartás körülményeivel kapcsolatban is,
felhatalmazására született a Korm. rendelet2, valamint
az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.)
Korm. rendelet. E jogszabályok alapján a jegyző
hatósági jogkörben eljárva az állatvédelmi és
állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott
cselekmény végzésére, tűrésére, vagy abbahagyására
kötelezheti az állattartót, az állattartást
korlátozhatja, megtilthatja, továbbá bírságot szabhat
ki. Ebben természetesen kötve van a Korm. rendelet1
szabályaihoz is.
IV.
1. Az indítványozó az Ör.
állattartásra vonatkozó szabályán kívül a kutya- és
macskatenyészet létesítésének szabályát – Ör. 10. § (1)
bekezdését – is alkotmányellenesnek véli.
Az indítványozó egyrészt arra
hivatkozik, hogy az Ör. 10. § (1) bekezdése a Korm.
rendelet1 16. § (3) bekezdésében maghatározottakon
túlterjeszkedett, és azzal ellentétesen állapította meg
a tenyészet létrehozásának feltételeit, miáltal sérti az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az indítványozó
szerint az állattartásra vonatkozó szabályanyagot a
tenyésztésre is alkalmazni kell; ezen kívül a tenyésztés
tekintetében a Korm. rendelet1 16. § (3) bekezdése
kiegészítő szabályt is tartalmaz, miszerint „a
kedvtelésből tartott állat tartójának meg kell
akadályozni azon állatok szaporodását, amelyeken olyan
küllemi, illetve viselkedésbeli hibák fordulnak elő,
melyek szenvedést okoznának az utódaiknak, vagy káros
egészségügyi hatással lennének rájuk nézve”. Az
indítványozó álláspontja szerint a Korm. rendelet1
idézett szabályán kívül a tenyészet létrehozásának
korlátozására önkormányzati rendeletben nincs lehetőség,
kizárólag akkor, ha létrehozását magasabb szintű
jogszabály hatósági engedélyhez kötné.
Ezen kívül az indítványozó szerint
az Ör. 10. § (1) bekezdésében a tenyésztési engedély
kiadásához megkövetelt „közvetlen szomszédok
hozzájárulása” aránytalan tulajdoni korlátozást jelent,
amely az Alkotmány 13. §-ába is ütközik.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt
vizsgálta, hogy az Ör. 10. § (1) bekezdése jogszabályba
ütközik-e.
Az
állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény (a
továbbiakban: Átt.) az általa definiált állattenyésztés
szabályozására tartalmaz rendelkezéseket. Az Átt.
hatálya alá tartozik a gazdasági céllal állatfajok,
fajták, hibridek tenyésztésének, előállításának,
forgalmazásának, felhasználásának céljából végzett
tenyésztés, illetve a szaporítóanyag előállítása,
forgalmazása és felhasználása. Az Átt. IV. fejezete
„Engedélyköteles tevékenységek” címmel sorolja fel az
engedélyhez, hozzájáruláshoz kötött tenyésztési
tevékenységeket. E tenyésztési tevékenységfajták esetén
a „tenyésztési hatóság” engedélyét kell beszerezni.
Az Ör.-ben szabályozott kutya- és macskatenyésztési
tevékenység azonban nem szerepel az Átt.-ben felsoroltak
között.
Egy
tevékenység – itt a kutya- és macskatenyésztés –
hatósági engedélyhez kötése a tevékenység feltételes
tiltásával egyenlő, mivel ilyen esetben a tevékenység
engedély nélküli folytatása tiltott. Az önkormányzati
hatósági engedélyhez kötés alkotmányjogi feltétele ezért
az, hogy az önkormányzatnak egyáltalán joga legyen az
engedélyhez kötött tevékenységet megtiltani.
Ez a
feltétel adott esetben nem teljesült. A Korm.
rendelet1 meghatározza, milyen feltételekkel lehet
állatokat kedvtelésből tartani (illetve velük
kereskedni), ami a Korm. rendelet1 szerint a tenyésztést
is magába foglalja. E szabályok szerint nem kell
hatósági engedély egyik tevékenységhez sem. Az
Ávtv. egyes esetekben – állatkert, állatkereskedés
létesítése – engedélyhez köti az állattartást, de
ezek között a kedvtelésből tartott állatok, mint a kutya
és a macska tenyésztése nem fordul elő. Az
Ávtv. meghatározza az önkormányzatok állatvédelmi
feladatait (48/A. §), amelyek között a kedvtelésből
tartott állatok tenyésztésének engedélyezése egyáltalán
nem szerepel. Az önkormányzat hatósági
jogkörei az Ávtv. 49. § (3) bekezdés b) pontjában
kapott felhatalmazás alapján kibocsátott Korm. rendelet2
szerint állatvédelmi jellegűek. A felsorolt jogszabályok
tehát meghatározták az önkormányzatok hatósági
tevékenységét a kedvtelésből tartott állatokkal
kapcsolatban is. Az önkormányzat hatósági
tevékenységében az engedélyezés nem szerepel,
viszont a jegyző számos hatósági intézkedést
tehet, ám ezek feltétele mindig az állatvédelemre vagy
állattartásra vonatkozó szabályok megsértése (az itt nem
releváns veszélyes állatok kivételével). Előzetes
engedélyezésről sehol nincs szó.
Az
önkormányzat tehát rendeletben sem írhatja elő a kutya-
és macskatenyésztés engedélyhez kötését, mert egyáltalán
nem tilthatja meg a jogszabályoknak megfelelően tartott
állatok tartását. Egyedül a jogszabályok
megsértése esetén jogosult (akkor is államigazgatási
hatáskörben) az állattartóval szemben (aki lehet
tenyésztő is) hatósági eszközökkel fellépni.
Ennek következtében a kutya- és
macskatartás, vagy tenyésztés nem köthető hatósági
engedélyhez.
Ugyanakkor az önkormányzat állatvédelmi hatósági
jogkörében köteles ellenőrizni, hogy az állatokat a
jogszabályok szerint előírt feltételek között tartják-e.
Mindezek alapján az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 10. § (1)
bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik,
és ezért megsemmisítette.
V.
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban
az aránytalan tulajdonkorlátozással kapcsolatos
indítványelemet vizsgálta.
Mivel az Alkotmánybíróság az Ör.
10. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét az
Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés miatt
megállapította, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének
sérelmére alapított vizsgálatára az eddigi gyakorlatát
követve [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133,
136.] már nem volt szükség [44/1995. (VI. 30.) AB
határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB
határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB
határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB
határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB
határozat, ABH 2000, 193, 200.; 32/2005. (IX. 15.) AB
határozat, ABH 2005, 329, 342–343.].
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, ha a
kutya- és macskatenyészet végzése a szomszédok
szükségtelen zavarásával jár – az állattartáshoz
hasonlóan – a Ptk. 191. §-a alapján birtokvédelmi
eljárást lehet a jegyzőnél kezdeményezni. Ezen túl, ha
az eb- és macskatenyészet az állatvédelemre vonatkozó
szabályok megszegésével valósul meg, úgy szintén a
települési önkormányzat jegyzője rendelkezik ezúttal
államigazgatási hatósági jogkörrel a Korm. rendelet2
alapján.
Az Abtv. 43. § (1) bekezdése
alapján az alkotmányellenesnek minősített és
megsemmisített jogszabályt az erről szóló határozat
hivatalos lapban történő közzétételét követő naptól nem
lehet alkalmazni.
A határozat Magyar Közlönyben
történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám:
1244/B/2011.
Melléklet - 1
Melléklet - 2 |